No kérem. Partyzgatunk partyzgatunk. A legutóbbi annyira jól sikerült, hogy szuperbazs akivel amúgy tolom bejelentette, hogy soha többet nem vesz részt hasonlóban. Történt egy ominózus eset is az erdőben amikro véletlenül reggelre mindenki eltűnt én meg maradtam az aggregátorral meg a kétségeimmel egyedül, de semmi vész mert végülis 5 óra alatt némi segítséggel sikerült kipakolnom.
Egy hétig lesz itt egy szavazás. Addig el kéne dönteni, hogy mi történjen.
Sziasztok megint. Elég vicces, hogy nem írtam hónapok óta, de egyre többen olvastok.Igazából nagyon régóta gondolkodom rajta, hogy törlöm az archívot mert nem akarom felvállalni, de végül is marad mert az is én voltam anno.
Ma láttam egy zseniális filmet, bár itt az érdem ne ma készítőké. Filegauf még 2001-ben készített egy összeállítást Feldmár András Kanadában élő magyar pszichológussal, aki gyakorlatilag innét nézve nem csinál semmi különöset, csak logikusan gondolkozik és kimondja a nagy összefüggéseket, amire aztán bólogatnak az emberek. Ettől függetlenül nyilván elismerem mert nagyrészt egyetértek azzal amit mond és nem mellesleg nagyon izgalmas. Ő volt az az ember aki LSD-t adott a betegeinek és hasonlók, szóval nem egy unalmas pofa.
A reklám tanulsága, hogy ha véletlenül megkúrod a barátnőd nővérét, Black Berryvel azt is másodpercek alatt helyre lehet hozni. Vegyen mindenki egyet gyorsan.
Bevallom férfiasan egyre jobban kezdek sorozat junky lenni. Gyűjtögettem, és most itt meg is osztom a szerintem 10 legmenőbb főcímet. Semmi féle sorrendben sincsenek, csak egyszerűen jók. Nagyon jók.
Six Feet Under – Sírhantművek (Alan Ball, HBO, 2001)
Talán a legzseniálisabb főcímmel megáldott sorozat. A zene nagyon menő és a hozzá csapott vizuál is eléggé kielégítő. A csavar ott jött a dologban amikor a 4. évad felé meg kellett toldani egy kicsit a főcímet mert több nevet kellett kiírni mint amúgy, de még úgy is teljesen passzol a dolog. Amúgy a fát egy designer srác több hétig kereste és a forgatás előtti napon valaki szólt valakinek aki ismert valakit aki ki akarta vágatni a dombján lévő fát. Az HBO 400 dollárt fizetett neki, hogy maradjon még egy napig. Nos így lett meg a tökéletes fa.
Nip/Tuck – Kés / Alatt (Ryan Murphy, FX, 2003)
A sorozat első néhány évada maga volt a tökély. Sosem lehetett tudni, hogy milyen váratlan fordulat jön. Valami hasonló érzés mint amikor a Family Guy-ban Peter biciklizik és a semmiből ráesik egy bálna, csak nyilván fogyaszthatóbban és drámaibban becsomagolva. (És bálna sincs) A főcím nem egy monumentális darab de a fülbemászó zenével és a műtétek előtti filctollas témával együttvéve menő. Az évad promók pedig pláne. Csak tudném minek kellett ezt is elszúrni ?! A 6. – 7. évad nézhetetlen.
The X-Files – Az X-Akták (Chris Carter, Fox, 1993)
Nem vagyok nagy sci-fi rajongó sőt, az ufoktól is intenzíven rettegek, viszont az x akták főcimét aki nem ismeri az ássa el magát annyira mélyre, hogy ki se tudjon jönni. Fantasztikus teljesítmény! A videóért bocsi, nincs jobb.
Dexter (Clyde Phillips/Daniel Cerone, Showtime Networks, 2006)
A lassított felvételekért való rajongásom valahova a Mythbusters függőségem kialakulásának dátuma köré datálható, viszont továbbra sem múlt el. Finom utalások, közelik, meg az a rengeteg lassítás. Orgazmus. A zene nem egy nagy durranás, viszont a sorozatban annál inkább jók a kis latinos forró dallamok. Szerintetek a szúnyogot hogy lehetett rávenni, hogy belecsípjen – már nem buzi – Michael C. Hall kezébe? Idomított szúnyog? A 4. évad végétt továbbra sem tudom hova tenni magamban.
Misfits (Howard Overman, E4, 2009)
Szerintem maga a sorozat nem annyira jó mint ahogy azt sokan hiszik. Szvsz nem jön be a heroes & skins házasság, viszont azt mindenképpen el kell ismerni, hogy mint általában minden britt sorozat, a misfits is pulzáló, energiával teli zenéket használ a hangulat fokozására. Viszonlag kevés pénzből kellett kihozni a dolgokat, viszont ezt a főcím nem sínylette meg. Respekt.
The Big Lebowsky – A Nagy Lebowsky (Joel Coen, Universal, 1998)
Vonzódom a country zenéhez, a mindent leszaró 50 és a halál között libegő felnőtt énjeimhez pedig különös képen. Sajnos nem találtam meg a kezdő jelenetet, de ez talán átadja a feelinget:
Pulp Fiction – Ponyvaregény (Quentin Tarantino, A Band Apart, 1994)
A mester munkáját talán szintén mindenki ismeri. Zseniális.
Berlin Calling (Hannes Stöhr, Sabotage Films, 2008)
Ritkán van az a filmekkel, hogy a 10. másodperctől érzed a feelinget, és elkapod hogy miről is lesz itt szó. Maguk a vizuális elemek és Paul Kalkbrenner zenéjének szerelem gyerekével sikerült ezt elérni. Amúgy Paul Kalkbrenner – mint megtudtam – egy fos, és csak a film miatt menő. Megvolt a napi illúzió rombolás is.
Trainspotting (Danny Boyle, Channel Four Films, 1996)
Gyönyörűen odamondott gondolatok úgy az életről, a világmindenségről meg mindenről, mindez a rock and roll keresztapa Iggy Pop aláfestésével. Ha nem lenne ennyire populáris akkor még azt is bevallanám, hogy bejön a film. Valamiért szuperbzas kolléga twittje jutott eszembe.
Sex & The City – Sex és New York (Darren Star, HBO, 1998)
A női sorozatok királynője már elég régóta, és a befejező epizódok után már a 2. film van a küszöbön. Valami hasonló mint a light cola, de nekem bejön.
Most tűnt fel, hogy nem működik a blogom a twitteres kurvaannya miatt. Sebaj, holnap megszerelem.Nos elérkeztünk ismét az évnek azon szakaszába amit csak jó adag tudatmódosítóval lehet túlélni. Valahogy nem fekszik ez a kurvaanyázva faállítós, izzó szétcsavarós, faragós, díszítős, takarítósdi.Az idén még a nullánál is kevesebb hangulatom van a karácsonyhoz, nem tudom miért.
Amúgy természetesen megint szabotálva lett a már 3 éve érő karácsonyi projektem gondolata,egyedül pedig nem fogok neki indulni, pedig biztos vagyok benne, hogy vicces lenne.
Mindenki érezze jól magát, vagy tegyen úgy. Elviselhető estét!
Na tényleg megvagyunk. A probléma annyi, hogy a szerkesztőségbe még enm jutott el az internet, ezért felvételről, de este 6 órától megy az első Görhöny podcast. utána letölthető lesz a műsorok között. Kis csúszással esetlegesen kalkulálni kell, mert nincs menő felsugárzó programunk. Remélem mindenkinek bejön a beta podcast, légyszi írjatok, hogy mit gondoltok technikailag. (hangminőség, hangerő stb)
Nyilván senkinek sem kívánom (na jó, de) hogy a halálát lelje egy ártatlan előadás során, viszont hogy őszinte legyek szart sem tudok az egészről pedig nem is lakom olyan messze magától a helyszíntől.
Nos egyetemen lövöldözni = MENŐ mégpedig azért, mert sikerült letaszítani a majdnem egy hónapja jelen lévő influenzás fasz híreket a topról. Amúgy az utóbbi időben olyan szinten nem volt hír, hogy arról volt szó, hogy ki milyen szinten ad hülye nevet a gyerekének. Fogalmam sincs, hogy ki és miért tette amit tett. De, hogy őszinte legyek annyira nem is érdekel. Valaki meghalt, ez szomorú. De semmit nem tudok, mint már említettem; tehát még az sem kizárható, hogy tök jogosan lett lelőve. Senki nem tud semmit, a média meg maszatol és kelti a feszültséget. Arra az eset teljesen tökéletes volt, hogy végre itt a balkánon is rájöjjenek az emberek, hogy Pécs nem valami vákuumban van, ahol mindenki jó gyerek és még a szemeteseknek is előre főzi mindenki a kávét reggel, nehogy álmosan folytassák gyűjtögető tevékenységüket. Nagyon nem. Hihetetlen leszámolások meg mindenféle folyik az utcákon. Ezekről pedig az tud aki. A többiek pedig boldogan sétálnak, és elhiszik, hogy ilyen csak más országban, de minimum 2 megyével odébb történhet. Hát nem.
Amúgy a srácot nem ítélném el előre. Kíváncsi vagyok az indítékra és a kamerák felvételeire, aztán malyd megmondom a tutit.
Erre a cikkre mindenképpen reagálnék. Én ebben a kérdésben Bede mellé állok. Könnyű magadat álomvilágba ringatni azzal, hogyha abszolút nincs célod az életben és nem értesz semmihez, akkor majd kimész külföldre és ott gazdag leszel. Az igazság viszont az, hogy Angliában mosogatni annyira nem szívderítő élmény mint ahogy azt gondolják. Volt szerencsém sokfelé járni és sok sok embert megismerni, köztük olyanokat is akik dolgoznak/tak külföldön. Hoznék is rögtön néhány példát. Ott van Anglia ugye. Ha nulla nyelvismerettel mész ki (a yes – no páros még nullának számít) nem fogod megtanulni a nyelvet pillanatok alatt. Sőt, nem fognak a semmiért rengeteget fizetni poénból; emberünket egy takarító cég alkalmazza. Este de néha reggel jön az sms, hogy másnap mikor hol hova. Ha nem érsz oda, nem tudod hol van, vagy nem tudsz eljutni oda akkor szevasz, kérdések nélkül. Gyakran előfordul hogy egy órával előbb jön az sms és London legelaszottabb csücskébe kell elugrani. A bér itthoni viszonylatban nagyon jól hangzik, amúgy meg arra elég, hogy kifizesse az albérletét, egyen és néha elmenjen szórakozni. Durván 120 font az amit ha nagyon nagyon összehúzza magát félre tud tenni havi szinten, tehát durván 35.000 Ft-ról beszelünk, ezért meg kell gebedni és valami nagyon olcsó szart enni, meg amúgy sem költeni semmire. Jövőt abban lát, hogy London egy ugródeszka a világra és valahol csak lesz valami jobb.
Második alanyunk a Disneynek dolgozik, egy hajón. Miki egéréknek elég sok üzletága van, többek között orosz üzletembereket szállítani egyik luxus szigetről a másikra. Emberünk pincér. Napi 15 – 18 óra munka, kötél idegek, irgalmatlan pontosság és maximális odafigyelés a kliensre. Egy rossz szó, és repül. Jól keres, külföldi viszonylatban is nagyjából kielégítő. Embertelenül spórol, vett egy laptopot és amikor a többiek mennek költekezni ő csendben csézik, ugyanis a tervek szerint ha lehúz 5 évet ebben az aprítóban akkor hazaköltözése után csak passzióból kell dolgoznia, vesz egy házat meg egy kocsit és családot alapít. Viszont ő szerencsés, méghozzá nagyon nagyon; nem kell sem ételre sem szállásra költeni ami elég erőteljesen leegyszerűsíti a dolgot. De öt év egy olyan őrlőben ahol van néhány szabadnapod az évben és nincsenek hétvégéid nem valami szívderítő, közben meg a beledet is kidolgozod.
Ez lenne az én kis véleményem a jelenségről. Tessék már gondolkozni. Senki sem fog rengeteget fizetni a semmiért. Céltalanul pedig akár itthon is dolgozgathat az ember bármit. Amúgy hozzá dobnám ehhez az egészhez az egyetem témát. Diploma nem-egyenlő gazdag, boldog örök élettel, bármennyire és hiszik ezt nagyon nagyon sokan.
Az a helyzet, hogy bármi, de tényleg bármi megtörténhet. Például miért ne baszhatnál be hétfőn? Miért ne szarhatnád le, hogy mi lesz másnap? Mi tart vissza? A nevelés, a közösség elfogadása, esetleg a befolyásolt képzeleted? Rengetegen álmodoznak arról, hogy egy szép napon felébrednek és azt csinálják amit akarnak… A helyzet az, hogy erről nem kell álmodozni. Tényleg, és teljesen azt csinálsz amit csak akarsz. Ez valamiféle pillangó hatás; mint tudjuk minden következik valamiből. Szeretem azokat az embereket akikre azt mondom, a barátaim. Közhely, persze de tényleg bármit megteszek azért a néhány emberért, akikre ezt mondom. Örülök amikor örülnek (de tényleg) és boldog voltam ma este amikor megtudtam hogy az a valaki aki hozzám viszonylag közel áll úgy tűnik végülis pályára állt. Egy hosszas beszélgetés során egy rakat dolog előkerül(het). És néha néha egy-egy szófoszlány feltép egy egy majdnem egy éves sebet. ( Nem, nem számolom) Ami fáj. Kurvára fáj méghozzá. De még egyszer hangsúlyoznám: a sorsod úgy alakul, ahogy te azt akarod. Azt csinálsz amit akarsz, és tényleg csak rajtad múlik. A sebeket meg le kell szarni, még lesz úgyis egy rakat belőlük.
Utolsó megjegyzések