Nyilván senkinek sem kívánom (na jó, de) hogy a halálát lelje egy ártatlan előadás során, viszont hogy őszinte legyek szart sem tudok az egészről pedig nem is lakom olyan messze magától a helyszíntől.
Nos egyetemen lövöldözni = MENŐ mégpedig azért, mert sikerült letaszítani a majdnem egy hónapja jelen lévő influenzás fasz híreket a topról. Amúgy az utóbbi időben olyan szinten nem volt hír, hogy arról volt szó, hogy ki milyen szinten ad hülye nevet a gyerekének. Fogalmam sincs, hogy ki és miért tette amit tett. De, hogy őszinte legyek annyira nem is érdekel. Valaki meghalt, ez szomorú. De semmit nem tudok, mint már említettem; tehát még az sem kizárható, hogy tök jogosan lett lelőve. Senki nem tud semmit, a média meg maszatol és kelti a feszültséget. Arra az eset teljesen tökéletes volt, hogy végre itt a balkánon is rájöjjenek az emberek, hogy Pécs nem valami vákuumban van, ahol mindenki jó gyerek és még a szemeteseknek is előre főzi mindenki a kávét reggel, nehogy álmosan folytassák gyűjtögető tevékenységüket. Nagyon nem. Hihetetlen leszámolások meg mindenféle folyik az utcákon. Ezekről pedig az tud aki. A többiek pedig boldogan sétálnak, és elhiszik, hogy ilyen csak más országban, de minimum 2 megyével odébb történhet. Hát nem.
Amúgy a srácot nem ítélném el előre. Kíváncsi vagyok az indítékra és a kamerák felvételeire, aztán malyd megmondom a tutit.

Erre a cikkre mindenképpen reagálnék. Én ebben a kérdésben Bede mellé állok. Könnyű magadat álomvilágba ringatni azzal, hogyha abszolút nincs célod az életben és nem értesz semmihez, akkor majd kimész külföldre és ott gazdag leszel. Az igazság viszont az, hogy Angliában mosogatni annyira nem szívderítő élmény mint ahogy azt gondolják. Volt szerencsém sokfelé járni és sok sok embert megismerni, köztük olyanokat is akik dolgoznak/tak külföldön. Hoznék is rögtön néhány példát. Ott van Anglia ugye. Ha nulla nyelvismerettel mész ki (a yes – no páros még nullának számít) nem fogod megtanulni a nyelvet pillanatok alatt. Sőt, nem fognak a semmiért rengeteget fizetni poénból; emberünket egy takarító cég alkalmazza. Este de néha reggel jön az sms, hogy másnap mikor hol hova. Ha nem érsz oda, nem tudod hol van, vagy nem tudsz eljutni oda akkor szevasz, kérdések nélkül. Gyakran előfordul hogy egy órával előbb jön az sms és London legelaszottabb csücskébe kell elugrani. A bér itthoni viszonylatban nagyon jól hangzik, amúgy meg arra elég, hogy kifizesse az albérletét, egyen és néha elmenjen szórakozni. Durván 120 font az amit ha nagyon nagyon összehúzza magát félre tud tenni havi szinten, tehát durván 35.000 Ft-ról beszelünk, ezért meg kell gebedni és valami nagyon olcsó szart enni, meg amúgy sem költeni semmire. Jövőt abban lát, hogy London egy ugródeszka a világra és valahol csak lesz valami jobb.

Második alanyunk a Disneynek dolgozik, egy hajón. Miki egéréknek elég sok üzletága van, többek között orosz üzletembereket szállítani egyik luxus szigetről a másikra. Emberünk pincér. Napi 15 – 18 óra munka, kötél idegek, irgalmatlan pontosság és maximális odafigyelés a kliensre. Egy rossz szó, és repül. Jól keres, külföldi viszonylatban is nagyjából kielégítő. Embertelenül spórol, vett egy laptopot és amikor a többiek mennek költekezni ő csendben csézik, ugyanis a tervek szerint ha lehúz 5 évet ebben az aprítóban akkor hazaköltözése után csak passzióból kell dolgoznia, vesz egy házat meg egy kocsit és családot alapít. Viszont ő szerencsés, méghozzá nagyon nagyon; nem kell sem ételre sem szállásra költeni ami elég erőteljesen leegyszerűsíti a dolgot. De öt év egy olyan őrlőben ahol van néhány szabadnapod az évben és nincsenek hétvégéid nem valami szívderítő, közben meg a beledet is kidolgozod.

Ez lenne az én kis véleményem a jelenségről. Tessék már gondolkozni. Senki sem fog rengeteget fizetni a semmiért. Céltalanul pedig akár itthon is dolgozgathat az ember bármit. Amúgy hozzá dobnám ehhez az egészhez az egyetem témát. Diploma nem-egyenlő gazdag, boldog örök élettel, bármennyire és hiszik ezt nagyon nagyon sokan.

Megint november 5. Eltelt még egy év, hozzátapad még ezernyi élmény ehhez a naphoz. Valahogy nálam ez a fordulópont, vagy csak valami beteges beidegződés. Mától megint megváltozik minden, hogy ezt megint leírhassam jövőre.

Azt hiszem viszonylag jó november ötöt nyitok. Holnap végbemegy egy üzlet, találkozok számomra nagyon fontos emberekkel, akik tök véletlenül keveredtek a közelembe, meg úgy amúgy is. Szeretem ezt a napot a maga jéghideg arcba fújós esőjével együtt. Na meg ez a rendszeres virrasztási pontom. Ha akarnék sem tudnék ma elaludni. Ez már csak így megy. Még jó, hogy tegnap majdnem elájultam ezért inkább dobtam egy nagy alvást.

Egyre több összefüggést veszek észre, egyre nagyobb információ bázisom van mindenről. Valami hasonló mint a verselemzés, talán belemagyarázás talán nem. Mindenesetre nem az hajt hogy több legyek, hanem, hogy jobb legyen. De a helyzet szomorú, mert minél több mindent tudok meg annál rosszabb bizonyos értelemben. Milyen fantasztikus is az amikor az ember kicsit több időt tölt el külföldön, pár hónapot, és teljesen kiesik mindenből. Nem hall se jobbat se balt, nem idegesíti magát felesleges baromságokon, és beszippant egy más mentalitást, egy más világot. Azért mert egyszerűbb, jobb. Nem azért mert “hazaáruló”. Vannak mazochisták, de attól senki nem lesz több, hogy inkább megfullad a szarban minthogy kihúzná belőle magát. Ha pedig valakinek bátorsága és kitartása nincs akkor pedig könnyedén küldi el a másikat az anyjába; de ezt tegyük ma félre. Én érzem miért kell ezt tennem, és nyilván a kedves olvasónak fogalma sincs róla, hogy mennyi mindenem kötődik ehhez a naphoz; de nem is kell, hogy legyen. Reggel próbáljon felkelni kurvaanyázás mentesen, napközben ha már nagyon kibírhatatlan, és a hosszas ábrándozás az egyenlítői égövről sem segít, akkor tessék kérem inni egy varázs amaretto-s forrócsokit. Hátradőlni, és megköszönni, hogy létezünk, és hogy néha igazán fantasztikus dolgok történnek azzal aki vágyik rá.

Bridgette Amoafh – Cry Me a River (Cover version)

Ma is sikerült ellenségeket szereznem. Van az úgy, hogy az ember áll, dohányzik nézelődik, hasonlók és meglát valami vicceset. Na velem pont ez történt. Egy fehér szájú lény hordoz egy Vuitton hamisítványt, de annyira ordas rondán el volt baszva, hogy még egy születése óta zöld hályoggal élő küklopsz is megmondta volna róla, hogy ez nagyon messze áll a rálogózott márkától. Nos a teremtés nem volt rest, és a jól megszokott stílusban “mitröhögsz-minemteccik-mikéne-kivagyte” kombó katarzissal próbálta belőlem kiszedni, hogy mégis mi a tökért nevetek rajta. Én elmagyaráztam neki, hogy elég vicces ahogy egy feltűnően gagyi szart hordoz magával, amikor így ránézésre tudvalevő, hogy nincs pénze rá, illetve, hogy nem is lesz, ha csak be nem szopja magát de annyira meg nem nézett ki jól. És itt pedig elfogyott a mondanivalója. Látszott hogy próbál összekaparni valami értelmeset, de annyit sikerült kipréselnie, hogy én meg egy szar vagyok és különben is mindenféle pozitúrákban legyek szíves lóval közösülni. Erre én meg azt mondtam, hogy jó. Azzal, hogy pl, hogy valami “hígfos” nehéz vitatkozni. Egy vitából úgy is ki lehet jönni “győztesen”, hogy a partneredet nem téped cafatokra, égeted el, aztán sózod be a helyét. Sőt, még akár a partnered szemében “nyerned” sem kell szvsz.
Viszont érdemes lenne néha figyelni nyelvtanon, esetleg valami értelmes újságot olvasni. A vita nem arról szól, hogy ki tudja cifrábban elküldeni a másikat a kurva anyjába, néha egy egy jól irányzott – más szövegkörnyezetben nem bántó – mondat olyan szinten helyre tesz mindenkit, hogy még basszájazni is elfelejtenek. Személyeskedni pedig nem valami frankó érvkészlet. Persze olyan embereknek magyarázni ezt, akik nincsenek tisztában a személyeskedés fogalmával nehéz. Tehát ha a vita partnered egy fehér szájú gyökér “discos” véglény, le kell menni békába, és elmagyarázni neki az ő nyelvén amit mondani akarsz, ami nem azt jelenti hogy ráöntesz egy platónyi káromkodást.

Tárááám. Ma kora reggeli tényfeltáró riportjában a Budai-Blog újabb világmegrengető kérdésre keresi a választ. Ki is az a politikus és mégis mi a náthás faszt csinál? Kis szemle:

A politikusok házfalakon szerepelnek:

Gyurcsány Ferenc

Voltak fiatalok:

Orbán Viktor

Meg letartóztatva is:

Vona Gábor

Szinte azt is hihetnénk, hogy teljesen hétköznapi emberek, de nem. Az ő munkájuk… tulajdonképpen mi is? Mit csinál egy politikus? Döntést hoz persze, dicső országunk fontosabbnál fontosabb kérdéseiről. De miért nem valaki olyan teszi ezt aki ért hozzá? Például nevezzük őket szakértőnek. Itt van mondjuk Nagy Gergely, aki belgyógyász főorvos egy elit klinikán. Ezentúl ő dönt az egészségügyi kérdésekről. Aha. Tehát ez azért nem frankó mert egy kézben összpontosul az irányítás, tehát például a mi Gergőnket megkeni a Braun és ezentúl a többi gyártó kiszorul, és Braun fecskendők lesznek mindenhol, hogy a legegyszerűbbet említsem. Tehát ezért kell 386 ember, aki lehet mondjuk nem hozzáértő is, aki megmondja mi a frankó. Akkor ez most akkor hogyan működik, ha így mindenféle utánaolvasás előtt józan paraszti ésszel végig gondolom?

Hamarosan updételek amint rájöttem mi van. Ja meg tervezek egy rövidfilmet.

Miért van az, hogy teljesen ráhagyatkozunk más emberekre, és elfogadjuk amit ők mondanak? És miért osztogatunk úgy tanácsot embereknek, hogy “ezt kell tenned”? Szerintem javasolni kéne dolgokat, de nem megmondani a tuti. Másokra ráerőszakolni a saját nézeteinket több felől is problémás, egyrészt azt hiszem egyetérthetünk abban, hogy bárkinek bármilyen nézetei teljesen szubjektívek; másfelől ha nem ismeri az x ügyhöz/témához kapcsolódó háttér tartalmakat, akkor igazából csak a szél fújja a száját, de nem lát bele a gondolatmenetben. Sokan nem értenek egy egy gyilkost. Miért ezt csinálta? Miért így csinálta? Azért. Amíg nem kerülsz hasonló szituációba úgysem érted meg. Nekem nagyjából egy hónappal ezelőtt elég erősen megváltozott a véleményem mindenről. Eddig bizonyos szintig pártoltam a szélső jobb oldalt; ezúton szeretnék elnézést kérni mindenkitől, akit felkavartam nézeteimmel.

Kicsit kifejtem.
Még nincs is vége. Olvass tovább. »

Ma kaptam végre elég inspirációt ehhez a posthoz. A következőről van szó: Mindenki görcsöl minden szaron, de miért?

Most megosztok egy titkot. “A boldog élet kulcsát”. A boldog életednek egy kulcsa van, és az te vagy; pont. Elárulok egy dolgot, ami sok sok mindent megmagyaráz, mégpedig azt, hogy nincsenek véletlenek. Én hiszem, hogy nincsenek. Minden a fejedben dől el. Az a kérdés akarod vagy nem. Ha akarod akkor meg fogod kapni, bármi is az. Ha nem akarod eléggé akkor pedig alma az egész.
Ezt a példát egy nálam sokkal okosabb ember mondta, és teljesen igaza van: Szeretnél parkolni, mondjuk a Nagykörúton. Itt pedig meg kell hozni egy döntést; miért megyek oda? Megpróbálok parkolóhelyet találni, vagy parkolni fogok. Érzed a különbséget? Na ugye. Ha a 2. verziót használod, fogsz is. Ez például alapvetően egy érdekes dolog, lehet hívni bárhogy, akkor is így működnek a dolgok. Ez pedig használható bármire.

Miért idegesítjük magunkat felesleges szarságokkal aztán élünk xanaxon? Jó kérdés. Kit érdekel, hogy nincs tiszta csésze, vagy hogy poros a csillár? Senkit. Mégis veszekszünk és idegesítjük egymást miatta, ahelyett hogy elmosnánk a csészét. Lerobbant a robogód, összetört a fényképeződ, leestél a bicikliről. Nem érdekes. Változtat valamin ha emiatt napokig egy nulla vagy? például észrevetted, hogy amikor boldogtalan vagy leginkább ilyen emberekkel veszed körbe magad, akik csak tovább nyomnak lefelé? Ez fordítva is igaz, boldognak lenni pedig jobb.
Ezzel nem azt akarom mondani, hogy bele kell szarni mindenbe, csak azt, hogy úgyis olyan lesz az életed amilyenné teszed. Nem kell mindent komolyan venni. Amit pedig komolyan kell, azt úgyis érzed.

Van itt még valami. Ott kel csalni hazudni és lopni ahol csak tudunk, mert ebben a világban csak így lehet előre jutni, de tudni kell hogy mikor, hol és kivel van az az ott.

Az elmúlt 3 – 4 nap nagyon durva volt. Többször meghaltam idegileg, lelkileg és fizikailag aztán újjászülettem. Aztán egyszerűen vége. lecsengett a dolog és mindenki megy a dolgára. Számomra hihetetlen, de egyben gyönyörű, hogy az emberek úgy tudnak ragaszkodni egymáshoz, hogy szinte bármire képesek azért, hogy megszerezzék egymást.

Durva.

Olyan érzéseket, “korszakokat” éltem át, ami extrém módon megfoghatatlan. Ösztönös de egyben nagyon jellemző rám. Komolyan. Csak itt zötykölődök nézek magam elé és nem tudom hogy akkor most mi van, vagy mit kéne tennem. Alapvetően az a problémám, hogy egy – egy emberben a végletekig meg tudok bízni, és elhiszek mindent amit mond. A másik probléma, hogy a közeli barátaim jól tudják hogy ha éppen reggel 3-kor van valami problémájuk, akkor bátran fel lehet hívni és nem fogom elküldeni őket a picsába. például nálam bármikor lehet aludni, bármikor le lehet húzni egy cigivel, pénzel stb. De ez szigorúan az abszolút belső kör. Ezzel anyni a probléma, hogy a belső köröm is viszonylag nagy, és olyan problémákkal is foglalkozok ami nagyon beterhel, vagy egyszerűen szar megoldani, és átérezni a dolgokat. Egy dolog biztos, és ez lesz a konklúzió: Hazudni szabad; de csak addig amíg az senkinek sem fáj (maximum neked).

U.I: Ha valakinek valamire elég motivációja van akkor képes érte mindent megmozgatni. Ezt jó szem előtt tartani mielőtt beleugrunk egy kútba.

Az internet ugyebár mindenható. Rengeteg mindenre jó. Pl lehet írogatni az ismerősöknek, meg lehet tanulni csőbombát építeni, új drogokat lehet felfedezni, sőt még ezt a blog szerüséget is lehet olvasgatni. Viszont tegnap este volt egy égető kérdésem, és a környezetem nem tudott rá választ adni. Az ominózus kérdés: Kb hány FT egy kiló krumpli. Elkezdtem túrni. Felkerestem a Tesco, Spar, Caisers, Lidli, stb oldalait. Sehol semmi. Akciós katalógusban semmi. Erről ennyit. Az internet nem tudja megmondani, hogy kb mennyibe kerül egy átlagos kiló krumpli.

A másik dolog, ami viszont valós veszélyt is rejthet akár magában az egyre előrébb kerülő social building szájtok. pl: IWIW, Facebook, stb. Ezek a szájtok, nem is annyira burkoltan az adatainkból élnek. Abból, hogy olyan dolgokat fejlesztenek, hogy minél több időt töltsünk el az oldalaikon, és ez alatt a megadott adataink alapján, célzott hirdetéseket zúdítsanak ránk. Ezzel alapvetően nincs is probléma. A probléma az, hogy kíváncsiak vagyunk. Kíváncsiak vagyunk természetünkből fakadóan mindenre, de leginkább a titkokra, ismerőseinkre. Nos ezeken az oldalakon sokkal, de sokkal több információt adunk meg magunkról mint kéne. Onnét kezdve, hogy megadsz egy nevet, várost, iskolát/munkahelyet, gyakorlatilag bárki odamegy hozzád délután és hátba vereget, hogy helló láttalak wiwen. Hát igen, vigyázni kell.

Szinte tökéletes volt ez a mai nap. Itt a tavasz, gyönyörű itt az idő, az amcsi barátaim mind jönni akarnak Wisconsin-ból a kemény tél miatt (100 centis hó, miegymás). Reggel lekéstem a buszomat és mivel random lakok minden felé, ezért éppen egy Pécs melletti faluból indultam neki a napnak. Elkezdtem sétálni. Egy jó háromnegyed óra múlva ráuntam és végül is stoppal jutottam be Pécsre. Mc Donald’s nagy kávé, aztán had szóljon. Tök jó volt. Mondjuk fura, hogy mostanában az ismerőseim random síró görcsöt kapnak mellettem; viszont sikerült megvigasztalni az egyik legjobb (barát) barát nőmet. A másikat nem, de még dolgozok rajta. Hamarosan jön Szuperbalázs kolléga és kivesézzük vele az alig 14 nap múlva induló görhönyt, aztán megyek és még tökéletesebbé teszem az estémet valami néger lánnyal. Huston.