Próbáltam kerülni a témát, de nem megy, muszáj erről is írni. Itt a karácsony. (Ha valaki nem lenne biztos benne, hogy már itt van ezen a linken le is csekkolhatja) Ez egy amolyan nagyon szép meg vidám és önfeledt ünnep; ilyenkor csúsznak elő a karácsonyi sztorik is koldusokról meg vakokról meg árva gyerekekről, akiknek nincs hol karácsonyozniuk és hasonlók. Kár hogy az év más szakasziban nem gondolunk rájuk.

A karácsony réme, a karácsonyi bevásárlás. Például mennyünk el egy nagy bevásárló központba, esetünkben Arena Plz jóval karácsony előtt, úgy 2 héttel. És mi van ott? (nem, nem kell válaszolni, ez csak költői tudod…) kurva sok ideges ember. Tényleg nagyon kedves ünnep meg a többi, de akkor miért kell kurvaanyázva vásárolni, egymást letaposni és rohangálni mint egy félőrült, hogy majd másnap meghatódva adhassuk át azt a műanyag szart a gyermekünknek?

Reklámozás tekintetében a november és december hónapok jónak számítanak, a főbb szektorok: pénzintézetek, szépségápolás, élelmiszer. Talán pont ebben a sorrendben, nincs is mit magyarázni, talán annyit fűzök hozzá, hoyg idén még mindig rengetegen vettek fel felelőtlenül hitelt, mert karácsonyra azért mégiscsak dukál egy új plazma tv/nagyon drága telefon vagy bármi amit amúgy se tudna valaki megfizetni, mondjuk mostanában a bankok azért jobban megnézik kinek adnak ki hitelt és kinek nem. Most jósolni fogok, méghozzá azt, hogy 5 azaz öt éven bellül a magyar lakosság legalább 60%-a nyögni fog valamilyen hitelt, vagy uzsorát.

Unom, hogy novemberben már karácsonyi díszben áll az ország egészen 24.-ig készülődünk, aztán hopp, már csak szétszakad girlandokban járkálunk januárig, amikor megint minden tiszta szemét lesz szilveszter miatt, és felrobbantják egymást az emberek, a szlovák csempész petárdával. A karácsony egy valamire jó, de arra nagyon, mégpedig sales okokból kiváló. Minden cég boldog karácsonyt kívánhat, (mint tavaly dec 4. a Sony) mindenki bedobhatja a díszcsomagolás trükköt, és megduplázódnak az eladások. Tehát a karácsony arra való, hogy pénzt költsünk. se több se kevesebb. A hangulat, és az illúzió kedvérét azért itt egy kis zene.

Hát, nem teljesen szombaton jöttem vissza, de jó lesz ez így is. A hét főbb történései:

A novemberi Brithis Vogue hasábjain szembeköszönt velem kis hazánk; Tom Craig a “Lake Balaton” mellet fotózgatta Guinevere Van Seenus-t A cikkből megtudhatjuk többek között, hogy a Vogue kedvenc helye a Menza, a kedvenc magyar divattervezőjük pedig Sándor Szandra, aki a Nanushka márkát megálmodta. Tényleg, le a kalappal. A magyar photo shoot egyébként tényleg tükrözi országunkat, a koszos vasútállomással, és a lepukkant Balaton melletti hotelekkel. A Novemberi Vogue egyébként azért Must have, mert a feltörekvő angol csillagok (Pl Hannah Murray) pózolnak benne.

Az árkádot megint elárasztotta a szenny, szokás szerint 2 hónappal karácsony előtt már felkerült a tömérdek arany, ezüst, csilli-villi dísz. Jövőre megkeressük a raktárat, ahol a sok műfenyőt és boát tárolják, és felgyújtjuk. De nagyon.

Mert csak. Szóval azért nem írtam mostanában, mert rám dőlt a könyvespolcom, ugyanis kicsit öregecske volt már és eltört. Mivel egy szép nagy polcról van szó, ezért a tartalma szétterült a padlón, szóval új polc vásárlás, lepakolás, felpakolás, törölgetés, por szippantás stb stb. Csak hogy teljes legyen az örömöm, ma vettem egy csomag gumicukrot, és amikor mentem ki a bevásárló központból, a mozgólépcsőn próbáltam kibontani. Kicsit hirtelen nyílt ki, mondhatni felrobbant, és szállt mindenfelé az a mocskosul drága gumicukor. Az emberek csak néztek bután, hogy most mi fasz. Ezek után belefutottam egy kedves, ismerős amcsi uriemberbe, akivel megvitattuk, hogy Pécsen nem egyszerű amerikai (sőt, bármilyen) Vogue-t beszerezni, aztán jöttem ide dolgozni. Ez valószínű tart reggelig.