Általában amikor a szegénység került a témák közé, mindenkiben felsejlik valami homályos kép csonttá fogyott, meztelen gyerekekről, akikkel mindig fenyegetőztek ha nem etted meg kiskorodban a kaját. A TV-ben is állandóan őket mutogatják, elmaradott ország, vadásznak, nincs víz stb.
Szerintem a szegénységet inkább itt kéne keresni, Magyarországon. Azok az emberek, akik Afrikában évtizedeken át így élnek, valószínű megszokták azt az életformát. Nyilván ha valakinek nincs mit ennie az elég nagy probléma, de nem hanyagolhatóak el az itteni dolgok sem. Tudjátok, nem olyan ez mint a céllövöldében, hogy ez 3 pálcás ezt kell megcsinálni előbb.
Itthon kinevelődött egy szinte tökéletes fogyasztói közösség, amit az emberek nagy része alkot. A termékeinket kiviszik külföldre, ahol jó pénzért eladják, nekünk pedig behozzák a szart (néha a szó szoros értelmében) amit olcsón ránk lehet sózni. Például figyeljétek meg akcióváltásokkor az emberek mondjuk a Tesco előtt. Mindenki sorban áll, mert 200ft-al olcsóbb a vödrös valami. És ez szerintem gáz. Nem az a gáz, hogy valaki 200ft-ot akar spórolni, hanem az, hogy az a 200ft, tényleg számít az ő havi kiadásaiban. Az emberek bérezése minimálisan, a termékek ára pedig nagyon sokat emelkedik. Például képzeljük el annak a nyugdíjasnak az életét aki havi 28-30 ezer ft-ból hozza ki a költségeit, amikor lassan csak a fűtés havi 30. Persze, nem itt a legrosszabb a helyzet, de ki a francot érdekel, hogy mi van Afrikában amikor itt élünk? Az emberek átlagfizetése a megélhetéshez kevés, viszont az éhenhaláshoz sok. Magyarország lakosságának nagyjából több, mint a fele nem dolgozik. Vagy azért mert nyugdíjas, vagy azért mert rokkant, vagy azért mert leszarják a diplomáját, vagy azért mert cigány. A maradéknak egy része gyerek, legyen mondjuk egy harmada. szóval, ha 10 millió emberrel számolunk akkor kicsit több mint 3 millió ember az aki eltartja a másik 7 milliót. Ez egy elég durva becslés, senki ne hasznosítsa kutatásokhoz, csak az illusztráció kedvéért.

A nyugdíjasokat, illetve a munkanélkülieket, árvákat, betegeket, hátrányos helyzetű gyermekeket az állam látja el, főleg pénzel. Az államnak abból van pénze, hogy aki dolgozik az fizet neki adót ugyebár. Mivel a dolgozó és nem dolgozó rész nincs egyensúlyban a dolgozó résznek egyre többet kell fizetnie, hogy ellássák a nemdolgozó részt. Itt pedig különösen vicces a helyzet, mivel laknak itt cigányok. Ők sokan vannak és nem dolgoznak ad1 nem adóznak, ad2 a kevés dolgozó ember pénzéből vesznek audit. Ez egy probléma. Nem is kicsi. Nyugdíjasok mindenhol vannak, velük nem lehet, nem is kell mit kezdeni. Munkahely kéne, és ha az megvan akkor oda valahogy bekényszeríteni a cigányokat. Többekközt.
Én néha megjegyzek dolgokat, egy kedves ismerősöm egyszer ezt mondta: “Most, hogy minden folyik az emberek egymásnak esnek” Minden folyik. Azaz most még minden van. Van olaj, van ez, van az. És a jelen középkorú generációt még bőven kiszolgálja, csak utána lesznek gondok. Minden folyik. Amíg az ember sorban állnak órákat, hogy spóroljanak pár forintot, pécsen milliárdokkal dobálóznak. Gyakran én is hajlamos vagyok nagy összegekkel dobálózni. Gondoljunk bele: 1 milliárd forint. Mondjuk egy 2 szobás lakásban egyedül laksz, van egy macskád, eszel, fűtesz, tvt nézel, internetezel, vizet használsz és áramot, szép ruhákat veszel, tegyük fel, hogy ez így neked egy hónapra 140 E ft-ból jön ki. 1 milliárd forintból 7142 hónapon keresztül élhetnél vígan, úgy hogy van havi kb 70.000 ft költőpénzed. Az 595 év. Nos pécsen milliárdokról beszélnek a kultúrális főváros project kapcsán, amiről tudni lehet, hogy a nagy részét nem valósítják meg, és egyre csak tűnik el a pénz. Milliárdok.
Nemrég láttam a “The Big Sellout” című filemt, ami arról szól, hogy elszegényedett országokban a kormány abban látja helyes utat, hogy eladja az állími cégeket, például az áramszolgáltatót. Az áram szolgáltató első dolga az, hogy megemelje az árakat, és aki nem tudja kifizetni az így járt. Nem a szolgáltatás, hanem a haszon a lényeg. Az embereknek pedig nincs pénzük kifizetni. Hopp nincs áram, víz, tömegközlekedés, és így tovább.
A mi feladatunk, hogy helyre billentsük a társadalmat, hogy együt tudjunk élni a természettel, hogy ne kelljen senkinek sem azon aggódnia, hogy mit eszik holnap. Ha mi nem csinálunk semmit, úgyis mi döglünk meg miatta. Jobb lesz gondolkozni.
2008-10-15 – Blog Action Day – Poverty
Utolsó megjegyzések